Homokóra

Homokóra

Mucsi B. János verse



Csak néhány óra van még hátra,
egy éjszaka.
A talentumot keresem lázasan,
amit nekem adott,
amikor elhívott
és megbízott.
Ha megérkezik ma este,
kérni fogja tőlem!
Mondjam azt, hogy elásott kincs
az, amit Ő adott?
Bármit is mondok,
ha rám tekint,
meglátja rajtam a valóságot.
Nem ástam el,
de rozsdamarta aprópénz,
amit kamatozott!
Homokórám
lassan és egyformán
engedi át a homokszemeket.
Csak néhány szemcse
van még hátra,
néhány óra talán?
Megfordítja-e újra?
Vagy gyakoroloni fogja
örökérvényű, vitathatatlan jogát,
és hagyja leperegni végleg
a homokórát?
Csak néhány óra,
s a hajnal egy új napot,
új évet vagy új korszakot hoz rám.
Fáradtabb leszek, öregebb talán.
Távolabb lesz az idő ködében
a kezdet kezdete,
s a jövő, a vég tisztábban tűnik fel
ha nézek előre.
A gyertya fényében
egy kéz felírta életem falára:
Mene, Mene, Tekel!
De az Ufraszin helyett
odarajzolt három szeget,
egy töviskoronát és a keresztet.